2008. december 25., csütörtök

Negyven éves földkelte

Nyegyven éve, 1968. december 24-én készült az Apollo-8 űrhajóról a híres kép, amelyen a Föld felbukkan a Hold horizontja felett. Aznap este Frank Borman, Jim Lovell és William Anders Hold körüli pályáról, élő adásban mutatta be a képet, a Teremtés könyvéből idézve.

2008. december 19., péntek

Orosz napkutató hold januárban

Január 29-én kutató műholdat indít Oroszország a Nap és a Föld kölcsönhatásainak vizsgálatára. A Coronas-Photon műhold hétfőn került a pleszecki űrközpontban, ahonnan majd pályára állítják. A tervezők szerint az alkatrészek és a műszerek 80%-ban orosz gyártmányúak, a többi alkatrészt más országokban tervezték, mint Ukrajna vagy India.

A műhold a napkutató Coronas-program harmadik tagja. A Coronas-I 1994-ben, a Coronas-F 2001-ben indult. A Coronas-program az orosz szövetségi űrkutató program része, míg a Coronas-Photon a Living with a Star (LWS) nevű nemzetközi kutatóprogram keretében indul. A LWS kísérleteinek célja, hogy jobban megértsük a Nap változásait ill. hatásait.

2008. november 25., kedd

Tíz éves a Nemzetközi Űrállomás

Egy évtizede, 1998. november 20-án indították el Bajnokurból a Nemzetközi Űrállomás első elemét, a Zarja modult. Néhány héttel a Zarja indítása után űrrepülőgéppel vitték fel a második elemet, az Unity nevű amerikai összekötő modult.

Azóta több mint 29-szer indítottak űreszközt az űrállomásra, 27 amerikai űrrepülôgépet és két orosz rakétát (a Progressz és Szojuz indításokat leszámítva). 15 országból 167 űrhajós volt legalább egyszer az fedélzetén.

2008. november 12., szerda

A NASA befejezettnek nyilvánította a Phoenix programot

A NASA egy hét sikertelen próbálkozás után nem folytatja tovább a kapcsolatfelvételi kísérleteket a Phoenix szondával. A Phoenix utóljára november 2-án kommunikált, több nappal azután, hogy egy erős porvihar veszélyes szintre lecsökkentette a szonda energiaellátását. Az illetékesek szerint a szonda akkumulátorai lemerültek és a tél közeledtével már nem tudnak elegendő energiát nyújtani a további kutatásokhoz.


A Phoenix május 25 óta működik a Mars felszínén és eredetileg három hónapos küldetést szántak. Igy az eddig eltelt négy hónappal a küldetés sikeresnek mondható. A keringő szondák tovább kutatnak majd a Phoenix jelei után, ha mégis sikerül elég energiát gyűjtenie, de a kutatók szerint erre kevés az esély.

A Marson tomboló porviharok a marsjárókat is megviselik. A Spirit az legutóbbi hétvégén 89 watt-óra energiát termelt. Ez fele annak, amennyi normális működéshez szükséges. Hogy elkerüljék az akkumulátorok lemerülését a földi irányítók kikapcsolták a fűtőket, melyek különböző műszereket melegítenek. A mérnökök ezenkívül csütörtökig szüneteltetik a kommunikációt a Spirittel.

2008. november 2., vasárnap

Új európai aszteroida-szonda tervek

Az Európai Űrügynökség egy olyan új űreszközt tervez, amely leszállna egy földközeli aszteroidán és 300 gramm anyagmintát gyűjtene a felszinén. Ha az ESA jóváhagyja a Marco Polo nevű küldetés részletes tervét, az indításra 2017-ben kerülne sor, a program teljes költsége pedig 300 millió euró lenne.

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a szondát Szojuz rakétával indítanák Kourouból. A Föld körül keringve fokozatosan távolodna, majd elindulna a kisbolygó irányába. Miután megérkezett, elkezdődne a néhány hónapig tartó térképezési fázis. A mérések alapján a küldetésirányítok kijelölik a landolási helyet. A begyűjtött mintát a szonda visszahozná a Föld közelébe, ahol egy ejtőernyő nélküli kapszulával szállna le.

A küldetés hasonlítana a sikertelen japán Hayabusa űrszondáéhoz, amely 2005-ben repült az Itokawa kisbolygóhoz.

2008. október 22., szerda

Elindult az indiai holdszonda


Elindult az indiai holdszonda

A kétéves működésre tervezett Csándráján-1 (Chandrayaan-1) révén az ázsiai ország is megkezdheti a Hold kutatását.

Tovább >>

Útnak indult az indiai Hold-szonda

Sikeresen fellőtték az első indiai Hold-szondát, ezzel az ország csatlakozott az űrhatalmakhoz. Jöhet a Holdat felfedező önjáró robot útnak indítása, és az embert is szállító saját űrhajó.

Tovább >>

2008. október 10., péntek

A Chandrayaan-1 indítási időpontjai

India első holdszondája legközelebb decemberben kezdheti meg utazását, ha nem sikerül elindítani az október 19. és 26. közötti indítási ablakban. A Bengál-öbölben a viharszezon a teljes novemberi hónapra kiterjed, megakadályozva ezzel bármilyen rakétaindítást ebben az időszakban.


A Chandrayaan-1-et az ISRO Bangalore-i központjában építik és a Satish Dhawan űrközpontból indítják. A szondát akusztikai és vibrációs teszteknek vetették alá, majd a múlt hónap végén a Sriharikota-i indítótelepre szállították .

2008. szeptember 27., szombat

Kínai űrséta

Csaj Cse-kang kínai űrhajós 15 percet töltött az űrhajón kívül. Cikkek a magyar weben a kínai űrrepülésről és az űrsétáról.


Lezajlott az első kínai űrséta

Most először hagyta el kínai űrhajós (név szerint Csaj Cse-kang) a Föld körüli pályán keringő űrhajót.

Űrvilág >>

Sikeres volt az első kínai űrséta

A harmadik kínai emberes űrhajó: a Sencsou-7 parancsnoka, Zhai Zhigang sikeresen végrehajtotta az első távol-keleti űrsétát, amelynek keretében 20 percet töltött az űrhajón kívül.

origo >>

Űrsétát tett a kínai űrhajós

Csaj Cse-kang az első kínai, aki kilépett a világűrbe. Az élőben közvetített 15 perces űrséta fontos mérföldkövet jelent az ország ambíciózus űrkutatási terveinek megvalósításában.

Index >>

2008. szeptember 21., vasárnap

Tíz Szojuz rakétát vettek a franciák

Az Arianespace egy szombaton aláírt szerzôdéssel tíz új Szojuz rakétát vásárolt 347 millió euróért a Roskosmos orosz ûrügynökségtôl. A szerzôdést a francia és az orosz miniszterelnök Szocsiban tartott találkozóján írták alá. Az új rakétákat jövô év közepétôl használná az Arianespace többek közt az áprilisban jóváhagyott Galileo rendszer mûholdjainak indítására.

2008. július 28., hétfő

Európai emberszállító űrhajó tervek.

Az ESA november minisztériumi találkozoján mutatják be a 300 millió eurós ATV Advanced Return Vehicle (ARV) tervét, amely mérföldkő lehet a 2020-ra kifejlesztendő emberszállító rendszer programjában.

Az 20 tonnás ATV teherszállító hajót az ESA tovább szeretné fejleszteni egy Ariane-5 rakétával indítható, űrhajósok szállítására alkalmas eszközzé. A teherhajó lenne a 2020-ra tervezett szállítórendszer alapja. Az ARV visszatérő kapszulája az ATV teherhordó részét helyetesítené. A hajtómodul ugyanaz maradna. Az ESA Oroszországgal együtt már részt vesz a Crew Space Transportation System (CSTS) űrhajó fejlesztésében.

2008. július 22., kedd

Újabb orosz modulokat terveznek az űrállomásra

Az orosz űrügynökség igazgatója, Anatoly Perminov július 17-én Párizsban beszélt újabb orosz modulokról, amelyeket a Nemzetközi Űrállomáshoz terveznek kapcsolni. A NASA indítási programtervében három orosz modul szerepel. A Mini Research Module 2 (MRM2) 2009-ben kerül fel orosz rakétával, az MRM1-et a Discovery űrrepülőgép viszi fel 2010-ben, egy többcélú kutató modult pedig 2011-ben indítanak Proton rakétával.

Perminov szerint 2011 előtt két kis kutatómodult kapcsolnak az űrállomáshoz. Ha az űrállomás programját 2015 után meghosszabbítják, akkor az orosz részt tovább bővítik energia- és kutatómodulokkal.

2008. július 1., kedd

A Cassini új küldetése

Június 30-án lejárt a Cassini négy éves elsôdleges küldetése és elkezdôdött a két éves kiterjesztett küldetést amit a NASA áprilisban hagyott jóvá. Az új küldetés neve Cassini Equinox Mission. 2009 augusztusában a szondának lehetôsége lesz a Szaturnusz gyûrûit tanulmányozni, miközben a napfény áthalad rajtuk a napéjegyenlôség idején (napéjegyenlôség - equinox, innen a küldetés neve). A következô két évben még hét közelrepülést terveznek az Enceladusnál (az egyiket kevesebb mint 15 mérföldre) és további 26-ot a Titánnál.

2008. június 11., szerda

Elindult a GLAST

Pályára állt a GLAST űrtávcső egy Delta-2 (7920H) hordozórakéta fedélzetén. 4.5 tonnájával a GLAST volt az eddigi legnagyobb teher amit Delta-2-vel indítottak, ezért a rakétát kilenc darab GEM-46 gyorsítórakétával látták el. Ezeket eredetileg a Delta-3 nehézrakétának fejlesztették ki. A GLAST 550 km-es alacsony földkörüli pályán fog keringeni.

Repül a GLAST (Űrvilág)

2008. május 27., kedd

Leszállt a Phoenix

Landolt a Phoenix-űrszonda a Marson
Hazai idő szerint hétfő hajnali 1 óra 53 perckor landolt a Phoenix-űrszonda a Marson. A leszállás minden eseménye rendben zajlott, a kritikus művelet sikerességét a Mars Odyssey is megerősítette. A NASA ezzel kiköszörülte azt a csorbát, amit a Mars Polar Lander eltűnése jelentett 1999-ben. (origo)
Tovább >>

Leszállt a Phoenix a Marson
Magyar idő szerint hétfő hajnalban leszállt a Marsra a Phoenix Mars-szonda. A szerkezet több korábbi sikertelen eszköz kudarcát szépítheti, víz és élet nyomát fogja kutatni a vörös bolygó északi pólusán. (index)
Tovább >>

Megjöttek az első képek a Marsról
A hétfőn éjjel landolt Phoenix az első Mars-szonda, amely nem a bolygó egyenlítőjének környékén szállt le sikeresen, hanem sarkvidéki területen. Hajnali négy óra előtt pár perccel megérkeztek az első felvételek az irányítóközpontba, majd később a NASA közölte az első színes képeket is. (origo)
Tovább >>

Phoenix felülnézetből
A Mars Reconnaissance Orbiter képei a Phoenixről

2008. május 19., hétfő

A Mars Polar Lander keresése

A múlt héttôl letölthetôk a világhálóról azok a képek, amelyeket a MRO HiRISE kamerája készített a Mars Polar Lander landolási helyérôl. A Mars Polar Lander 1999-ben ért a Marshoz de leszállás elôtt megszakadt vele a kapcsolat. Nem tudni pontosan, sikerült-e épségben talajt érnie, ezért most nagy felbontású képeken probálnak rátalálni. A képeket bárki letöltheti innen.

2008. május 14., szerda

Nehéz időszak vár a Phoenixre

Kilenc hónapos repülés után a Phoenix szonda küldetése újabb, veszélyekkel teli szakaszba lép. Az összes eddigi marsi landolási kísérlet 55 %-a kudarcba fulladt. A Phoenix május 25-i landolásánál alkalmazott módszer utóljára 32 éve (a legendás Viking szondáknál) sikerült.

Az utóbbi években használt ugráló légzsákos leszállás helyett a Phoenix irányítórakétákat használ a nagyobb pontosságú leszállás érdekében. A rakétahajtású leszállást legutóbb 1999-ben a Mars Polar Landerrel kísérelték meg, sikertelenül.



Részletes ismertető az origo-n:
Új korszak nyílik a Mars kutatásában: landoláshoz készülődik a Phoenix

2008. május 13., kedd

Utolsó simítások a GLAST-on

Cape Canaveralben utolsó simításokat végeznek a GLAST távcsövön a június 3-ra tervezett start előtt. Nemrég napárnyékolókat szereltek fel a csillagérzékelő optikára, ami távol tartja majd a zavaró napfényt a csillagérzékelő látómezőjétől. A hőszigetelő burkolat felszerelésével is végeztek a mérnökök. Ezzel egyidőben a GLAST Delta-2 hordozórakétáját a 17B indítószerkezetnél készítik fel a startra.



A GLAST az Astrotech központba, ahol felkészítik az indításra




A Delta-2 rakétára felszerelik az utolsó három gyorsítófokozatot

2008. április 26., szombat

Gondok az Opportunityvel

Az Opportunity marsjáró robotkarját mozgató négy motor egyike egyre gyakrabban akad el, erősen korlátozva a robot munkáját. A két éve gyengélkedő motor legutóbb április 14-én állt le, jóval kevesebb mozgást követően, mint a korábbi üzemzavarok során. A mérnökök most azt próbálják kideríteni, milyen hatással lesz az Opportunity munkájára ha a motor végleg felmondja a szolgálatot.

2008. április 23., szerda

Befejeződött a Herschel űrtávcső építése

A főtükör felszerelésével befejezték a Herschel űrtávcső épitését. A következő hetekben a szerkezetet mechanikai teszteknek vetik alá. A tükör átmérője 3.5 méter, a teljesen összeszerelt teleszkóp tömege elsődleges vmint másodlagos tükörrel és a tartószerkezettel eggyütt 350 kg.


A Herschel távcső védőrétegbe bevont főtükre felszerelés előtt 2008. április 16-án

2008. április 8., kedd

Hamarosan indul a GLAST

A Földről az éjszakai égbolt békésnek és mozdulatlannak tűnik, de a világegyetem a gammasugarak hullámhosszán nyugtalan és változásokkal teli hely. Gamma-sugár távcsöveket használva a csillagászok rövid, de minden másnál erőteljesebb robbanásokat figyelnek meg, melyeket gammakitöréseknek neveztek el.

Gammakitörés
Még senki nem tudja biztosra, mi okozza ezeket a kitöréseket. A leginkább elfogadott elméletek szerint két ütköző neutroncsillag, vagy egy különleges szupernova, amely hatalmas tömegű csillagok robbanásakor jön létre. Egy dolog bizonyos: a gammakitörések távoli galaxisokban, kozmológiai távolságokban történnek. Hatalmas fényességüknek köszönhetően több milliárd fényévről is megfigyelhetők. Ez segíthet a korai univerzumban végbemenő folyamatok felderítésében.

A gammakitörések nemcsak az univerzum történetét, hanem annak fizikáját is segít megérteni. De a legnehezebb elkapni egy kitörést, még mielőtt végleg eltűnik. Mindegyik kitörés hirtelen jelenik meg és gyorsan halványul el ezért igen nehéz észlelni őket. Ez nagyjából olyan, mint egy szokásos fényképezőgéppel megpróbálni elfogni minden egyes szentjánosbogár villanását egy nyári éjszakán.

A gammakitöréseket véletlenül fedezték fel a hidegháború idején. Éveken keresztül szinte semmit nem sikerült kideríteni róluk, ezért a NASA úgy döntött, épít egy nagy űrteleszkópot, ami gamma tartományban feltérképezi az egész égboltot. Az 1990-es években a Compton Gamma-sugár Obszervatórium (CGRO) több mint 400 új gamma-sugár forrást fedezett fel és 2704 gammakitörést figyelt meg. Legfontosabb eredményként a CGRO kiderítette, hogy a gammakitörések nem a Tejútrendszerben hanem nagyon távoli galaxisokban következnek be.

GLAST
Hogy ilyen hatalmas távolságról is látni lehessen őket, a robbanások valószínűtlenül erőteljesek kell legyenek. Bizonyos szempontból ez nem volt meglepetés. A gammasugarakat nagyon nagy energia hozza létre. Míg a látható fény fotonjai 2-3 eV energiával rendelkeznek, addig a gamma fotonok több mint 10 GeV-al. Földi teleszkópokkal megfigyeltek már erősebb gammasugárzást is (több ezer GeV).

2008. májusában a NASA elindítja a GLAST (Gamma-Ray Large Area Space Telescope) űrteleszkópot, hogy megfigyelje ezeket a nagyenergiájú sugárzásokat. A GLAST főműszere, a LAT (Large Area Telescope) minden eddiginél nagyobb hullámhosszon fog gammakitörések után kutatni. Tervek szerint évente 50-nél több kitörést fog részletesen megfigyelni. Közben egy másik műszer, a GBM (GLAST Burst Monitor) alacsonyabb energián figyeli az égboltot. A két műszer ezeknek a kitöréseknek a teljes energiatartományát lefedi majd, 10 ezer eV-tól 100 GeV-ig.

2008. március 2., vasárnap

Részletes képek a Hold déli sarkáról

A NASA ezen a héten hozta nyilvánosságra a legrészletesebb képeket a Hold déli sarki régiójáról, arról a területről, amelyet a legalkalmasabbnak tartanak egy jövőbeli holdbázis helyszínének. A goldstonei Deep Space Network antennákat használták 20 méteres felbontású radarképek készítésére.



A képek szerint a felszín sokkal egyenetlenebb mint azt korábban gondolták, ami nagy kihívást jelent majd az érkező személyzetes és személyzet nélküli küldetéseknek. A környékről készült korábbi felvételek felbontása 1 km volt. Az év végén induló Lunar Reconnaissance Orbiter remények szerint mér 1 méteres felbontással fogja fényképezni a felszínt.

További képek: http://www.nasa.gov/mission_pages/exploration/mmb/022708.html

2008. március 1., szombat

Adattovábbításra készülő marsszondák

Három Mars körül keringő szonda készül a Phoenix leszállóegység május végi érkezésére. A Mars Odyssey, a Mars Reconnaissance Orbiter és a Mars Express pályát módosít, hogy követhessék a Phoenixet és továbbítsák adatait.


A Mars Odyssey a Déli-sark felett (NASA)

A Mars Odyssey magas frekvenciájú adójával továbbítja a Phoenix ereszkedése során gyűjtött adatokat. A Mars Reconnaissance Orbiter és a Mars Express az Odyssey tartalékja lesz különleges esetekre és ugyancsak követni fogják a Phoenix érkezését.

2008. február 14., csütörtök

Voyager eredmények: A Neptunusz kisebb holdjai

A Voyager-2 az addig ismert holdakon (Triton, Nereida) kívül még 6 kisebb holdat talált. Ezeket az égitesteket akkor még ideiglenes jelzésekkel látták el, melyek tartalmazzák a felfedezés évét, a bolygó kezdôbetűjét és a felfedezés sorszámát. Pl. az 1989N1 jelű hold az elsô, amelyet 1989-ben a Neptunusz körül felfedeztek.

A Nereidát földi távcsövekkel fedezték fel 1948-ban. Valamivel kisebb, mint az 1989 N1. A legjobb Voyager fotók a Nereidáról 4.7 millió km távolságból készültek. A hold felszíne a napfény 14 %-át veri vissza, kétszer annyit, mint az 1989N1. Nagyon legelnyúlt pályán mozog, 1353600 km és 9623700 km közötti távolságra a Neptunusztól.

Az 1989N1 az egyik legsötétebb égitest a Naprendszerben. A Szaturnusz Phoebe holdjához hasonlóan a napfény 6 %-át veri vissza. 400 km átmérôjű. A Földrôl nem lehetett észlelni, mert túl közel kering a Neptunuszhoz és túl sötét. 92800 km-re van a bolygótól és 26 óra 54 perc alatt végez egy keringést.

A Neptunusz kis holdjai:
Jelzés Távolság a Neptunusztól Keringési idô Átmérô
1989N1 92800 km 26 óra 54 perc 400 km
1989N2 48800 km 13 óra 18 perc 190 km
1989N3 27700 km 8 óra 150 km
1989N4 37200 km 10 óra 18 perc 180 km
1989N5 25200 km 7 óra 30 perc 80 km
1989N6 23200 km 7 óra 6 perc 54 km

A Neptunusz kisebb holdjai (NASA, Explanet.info)

A holdak felszíne kráterezett, alakjuk szabálytalan, és nincsenek rajtuk geológiai változásokra utaló nyomok. Egy irányba keringenek a Neptunusz körül, közel az egyenlítôi síkhoz.

2008. február 10., vasárnap

Indiai csillagászati hold

Egy évvel az első holdszonda indítása után, India 2009. áprilisában egy csillagászati műhold indítását tervezi. Az Astrosat névre keresztelt műhold röntgentávcsövet és ultraibolya távcsövet valamint hat másik műszert visz magával 650 km magas pályára PSLV (Polar Satellite Launch Vehicle) rakétával. Az ISRO egy antennát épít meg Bangalore közelében a műhold adatainak vételére.

2008. január 18., péntek

Képek a Merkúrról

A Merkúr megközelítésekor a MESSENGER több részletgazdag felvételt is készített a felszínről. Az alábbiakban ezek közül látható néhány szerdán közzétett kép.

A kép 56 perccel a legnagyobb közelség előtt, 18 ezer km távolságról készült. Nagyjából 500 km átmérőjű területet takar, a legkisebb kráterek mérete 1 km. A jobb felső sarokban lévő árnyékos, gyűrűs kráter, amelyet a Mariner-10 már megfigyelt és amelyet az olasz zeneszerzőről Vivaldinak nevezték el. A mostani képeken sokkal részletesebben látszik. A kráter külső gyűrűje 200 km átmérőjű, bal alsó részén egy széles medence látható.

Ezen a képen egy korábban nem látott kráter figyelhető meg. Körülötte látszanak a keletkezéskor kilökődött anyag fényes sugarai.

A Merkúr egyik legmagasabb és leghosszabb szirtje látható a képen fentről kiindulva egészen a jobb alsó részig.

2008. január 16., szerda

Újra a Merkúrnál

A MESSENGER szonda január 14-én megközelítette a Merkúrt, így több mint három évtized óta elôször járt ûreszköz a bolygónál. Helyszíni méréseket utóljára Mariner-10 végzett az 1970-es években. A MESSENGER 200 kilométerre repült el a Merkúr mellett. 55 órányi tudományos megfigyelés során 100 közelkép készült és 700 GB adat gyûlt össze, amelyeket a szonda folyamatosan sugározta vissza. A küldetésirányítók még két bolygómegközelítést terveznek mielôtt a MESSENGER 2011-ben végleg pályára áll a Merkúr körül.

A bal oldali kép a legnagyobb közelség elérése után 80 perccel készült, 27 ezer km távolságból. A képen megfigyelhetô legkisebb részlet nagyjából 10 km átmérôjû. Jobbra fent látható a Caloris-medence, amely 1300 km-es átmérôjével az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Naprendszerben. 3 - 3,5 milliárd évvel ezelôtt keletkezett egy hatalmas aszteroida vagy üstökös becsapódásából. Ez az elsô alkalom, hogy az alakzat teljes szerkezete megfigyelhetô. A Mariner-10-nek csak egy részét sikerült lefényképeznie alacsony napállásnál.

A Caloris-medence belsejében több kisebb másodlagos kráter látható, amelyeket a NASA szerint "szokatlan" sötét gyûrûk vesznek körül. A gyûrûket alkotó anyag valószínûleg a becsapódások idején került a felszínre.

2008. január 5., szombat

Voyager eredmények: A Triton hold

A Triton a Neptunusz nyolc holdja közül a legnagyobb, és sokban különbözik a többi jeges holdtól, amiket a Voyager-2 megfigyelt. A Hold átmérôjének 3/4-ét kitevô hold nagy hajlásszögű retrográd pályán mozog, 5.875 napos periódussal. A bolygótól való távolsága 330000 km. A Triton említésreméltó geológiai múlt jeleit hordozza magán. A Voyager-2 aktív, gejzírekhez hasonló kitöréseket fényképezett le, melyek nitrogén gázt és porrészecskéket juttatnak ki több kilométerre az űrbe.


A Tritonról készítet felvételen láthatóak a sötét
nitrogéngejzírek

A Triton átmérôje 2705 km, közepes sűrűsége 2.066 g/cm^3. Több kôzetet tartalmaz, mint a Szaturnusz és az Uránusz jeges holdjai. A nagy sűrűség és a retrográd pálya arra utal, hogy nem a Neptunusz közelében keletkezett, hanem befogot objektum. Ha ez így van, akkor az árapályfűtés egy idôre felmelegíthette a Tritont, és a holdon a befogás után kb. egy milliárd évig folyékony anyagok lehettek.

Az alacsony hômérséklet miatt a víz itt csak szilárd állapotban van jelen. A felszín geológiai alakzatainak nagy része vízjeget tartalmaz, mivel a nitrogén és a metán jég túl lágy ahhoz, hogy saját súlyukat megtartsák. Másrészt a nitrogén és a metán vékonyan beborítja a felszínt, melyek -180° körüli hômérsékleten már gáz halmazállapotba jutnak. A legtôbb gejzírszerű kitörést ilyen alacsony hômérsékleten valószínűleg ez a két gáz okozza.

A kitöréseket a Voyager-2 felvételein fedezték fel, melyeken sötét porrészecskékkel keveredett nitrogéngáz vulkánok látszanak. A részecskék egésszen 2-8 km magasságig jutnak el, majd visszaesnek a felszínre.


A nitrogénnel és metánnal
borított jeges felszín
A hold nagyon ritka légköre a felszíntôl 800 km magasságig terjed. Kis nitrogén jégrészecskék néhány kilométerre a felszín felett vékony felhôket formálnak. A Triton a Naprendszer egyik legfényesebb égitestje. A napfény 60-95%-át veri vissza (a Hold csak 11%-át).

A felszínen a légköri nyomás 14 mikrobar, amely a Földön mérhetô nyomás 1/70000-ed része. A felszíni hômérséklet 38°K, ami a leghidegebbnek számít a Naprendszerben. 800 km magasan a hômérséklet már 95°K. A Triton méretében, sűrűségében, hômérsékletében és kémiai összetételében nagyon hasonlít a Plútóhoz.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...