Voyager eredmények: A Triton hold

A Triton a Neptunusz nyolc holdja közül a legnagyobb, és sokban különbözik a többi jeges holdtól, amiket a Voyager-2 megfigyelt. A Hold átmérôjének 3/4-ét kitevô hold nagy hajlásszögű retrográd pályán mozog, 5.875 napos periódussal. A bolygótól való távolsága 330000 km. A Triton említésreméltó geológiai múlt jeleit hordozza magán. A Voyager-2 aktív, gejzírekhez hasonló kitöréseket fényképezett le, melyek nitrogén gázt és porrészecskéket juttatnak ki több kilométerre az űrbe.

A Tritonról készítet felvételen láthatóak a sötét
nitrogéngejzírek

A Triton átmérôje 2705 km, közepes sűrűsége 2.066 g/cm^3. Több kôzetet tartalmaz, mint a Szaturnusz és az Uránusz jeges holdjai. A nagy sűrűség és a retrográd pálya arra utal, hogy nem a Neptunusz közelében keletkezett, hanem befogot objektum. Ha ez így van, akkor az árapályfűtés egy idôre felmelegíthette a Tritont, és a holdon a befogás után kb. egy milliárd évig folyékony anyagok lehettek.

Az alacsony hômérséklet miatt a víz itt csak szilárd állapotban van jelen. A felszín geológiai alakzatainak nagy része vízjeget tartalmaz, mivel a nitrogén és a metán jég túl lágy ahhoz, hogy saját súlyukat megtartsák. Másrészt a nitrogén és a metán vékonyan beborítja a felszínt, melyek -180° körüli hômérsékleten már gáz halmazállapotba jutnak. A legtôbb gejzírszerű kitörést ilyen alacsony hômérsékleten valószínűleg ez a két gáz okozza.

A kitöréseket a Voyager-2 felvételein fedezték fel, melyeken sötét porrészecskékkel keveredett nitrogéngáz vulkánok látszanak. A részecskék egésszen 2-8 km magasságig jutnak el, majd visszaesnek a felszínre.

A nitrogénnel és metánnal
borított jeges felszín

A hold nagyon ritka légköre a felszíntôl 800 km magasságig terjed. Kis nitrogén jégrészecskék néhány kilométerre a felszín felett vékony felhôket formálnak. A Triton a Naprendszer egyik legfényesebb égitestje. A napfény 60-95%-át veri vissza (a Hold csak 11%-át).

A felszínen a légköri nyomás 14 mikrobar, amely a Földön mérhetô nyomás 1/70000-ed része. A felszíni hômérséklet 38°K, ami a leghidegebbnek számít a Naprendszerben. 800 km magasan a hômérséklet már 95°K. A Triton méretében, sűrűségében, hômérsékletében és kémiai összetételében nagyon hasonlít a Plútóhoz.