2008. január 18., péntek

Képek a Merkúrról

A Merkúr megközelítésekor a MESSENGER több részletgazdag felvételt is készített a felszínről. Az alábbiakban ezek közül látható néhány szerdán közzétett kép.

A kép 56 perccel a legnagyobb közelség előtt, 18 ezer km távolságról készült. Nagyjából 500 km átmérőjű területet takar, a legkisebb kráterek mérete 1 km. A jobb felső sarokban lévő árnyékos, gyűrűs kráter, amelyet a Mariner-10 már megfigyelt és amelyet az olasz zeneszerzőről Vivaldinak nevezték el. A mostani képeken sokkal részletesebben látszik. A kráter külső gyűrűje 200 km átmérőjű, bal alsó részén egy széles medence látható.

Ezen a képen egy korábban nem látott kráter figyelhető meg. Körülötte látszanak a keletkezéskor kilökődött anyag fényes sugarai.

A Merkúr egyik legmagasabb és leghosszabb szirtje látható a képen fentről kiindulva egészen a jobb alsó részig.

2008. január 16., szerda

Újra a Merkúrnál

A MESSENGER szonda január 14-én megközelítette a Merkúrt, így több mint három évtized óta elôször járt ûreszköz a bolygónál. Helyszíni méréseket utóljára Mariner-10 végzett az 1970-es években. A MESSENGER 200 kilométerre repült el a Merkúr mellett. 55 órányi tudományos megfigyelés során 100 közelkép készült és 700 GB adat gyûlt össze, amelyeket a szonda folyamatosan sugározta vissza. A küldetésirányítók még két bolygómegközelítést terveznek mielôtt a MESSENGER 2011-ben végleg pályára áll a Merkúr körül.

A bal oldali kép a legnagyobb közelség elérése után 80 perccel készült, 27 ezer km távolságból. A képen megfigyelhetô legkisebb részlet nagyjából 10 km átmérôjû. Jobbra fent látható a Caloris-medence, amely 1300 km-es átmérôjével az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Naprendszerben. 3 - 3,5 milliárd évvel ezelôtt keletkezett egy hatalmas aszteroida vagy üstökös becsapódásából. Ez az elsô alkalom, hogy az alakzat teljes szerkezete megfigyelhetô. A Mariner-10-nek csak egy részét sikerült lefényképeznie alacsony napállásnál.

A Caloris-medence belsejében több kisebb másodlagos kráter látható, amelyeket a NASA szerint "szokatlan" sötét gyûrûk vesznek körül. A gyûrûket alkotó anyag valószínûleg a becsapódások idején került a felszínre.

2008. január 5., szombat

Voyager eredmények: A Triton hold

A Triton a Neptunusz nyolc holdja közül a legnagyobb, és sokban különbözik a többi jeges holdtól, amiket a Voyager-2 megfigyelt. A Hold átmérôjének 3/4-ét kitevô hold nagy hajlásszögű retrográd pályán mozog, 5.875 napos periódussal. A bolygótól való távolsága 330000 km. A Triton említésreméltó geológiai múlt jeleit hordozza magán. A Voyager-2 aktív, gejzírekhez hasonló kitöréseket fényképezett le, melyek nitrogén gázt és porrészecskéket juttatnak ki több kilométerre az űrbe.


A Tritonról készítet felvételen láthatóak a sötét
nitrogéngejzírek

A Triton átmérôje 2705 km, közepes sűrűsége 2.066 g/cm^3. Több kôzetet tartalmaz, mint a Szaturnusz és az Uránusz jeges holdjai. A nagy sűrűség és a retrográd pálya arra utal, hogy nem a Neptunusz közelében keletkezett, hanem befogot objektum. Ha ez így van, akkor az árapályfűtés egy idôre felmelegíthette a Tritont, és a holdon a befogás után kb. egy milliárd évig folyékony anyagok lehettek.

Az alacsony hômérséklet miatt a víz itt csak szilárd állapotban van jelen. A felszín geológiai alakzatainak nagy része vízjeget tartalmaz, mivel a nitrogén és a metán jég túl lágy ahhoz, hogy saját súlyukat megtartsák. Másrészt a nitrogén és a metán vékonyan beborítja a felszínt, melyek -180° körüli hômérsékleten már gáz halmazállapotba jutnak. A legtôbb gejzírszerű kitörést ilyen alacsony hômérsékleten valószínűleg ez a két gáz okozza.

A kitöréseket a Voyager-2 felvételein fedezték fel, melyeken sötét porrészecskékkel keveredett nitrogéngáz vulkánok látszanak. A részecskék egésszen 2-8 km magasságig jutnak el, majd visszaesnek a felszínre.


A nitrogénnel és metánnal
borított jeges felszín
A hold nagyon ritka légköre a felszíntôl 800 km magasságig terjed. Kis nitrogén jégrészecskék néhány kilométerre a felszín felett vékony felhôket formálnak. A Triton a Naprendszer egyik legfényesebb égitestje. A napfény 60-95%-át veri vissza (a Hold csak 11%-át).

A felszínen a légköri nyomás 14 mikrobar, amely a Földön mérhetô nyomás 1/70000-ed része. A felszíni hômérséklet 38°K, ami a leghidegebbnek számít a Naprendszerben. 800 km magasan a hômérséklet már 95°K. A Triton méretében, sűrűségében, hômérsékletében és kémiai összetételében nagyon hasonlít a Plútóhoz.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...