2007. november 27., kedd

Voyager eredmények: A Neptunusz mágneses tere

A mágneses tér megfigyelése fontos, mert segít megérteni a Neptunusz belsejében végbemenô folyamatokat és a belsô szerkezetet.

Ahhoz, hogy egy bolygó mágneses térrel rendelkezzen, a következô feltételeknek kell eleget tennie:
- Belsejében folyékony halmazállapotú réteg kell legyen.
- Ez a réteg elektromos vezetô kell legyen.
- Egy energiaforrásnak kell lennie, ami mozgásban tartja ezt a réteget.

A Neptunusz mágneses tere 47 fokkal tér el a forgástengelytôl, és 13500 km-re (0.55 bolygósugár) terjed ki a bolygó középpontjától. Az elektromosság a bolygó belsejében alakul ki. Ez a réteg a Neptunusz esetében közelebb van a felszínhez mint a Földön, a Jupiteren vagy a Szaturnuszon. A felszínen a mágneses mezô erôssége változó, attól függ, hogy melyik féltekén mérjük. A maximum valamivel több mint 1 gaus a déli féltekén és minimum 0.1 gaus az északin (A földi mágneses mezô erôssége a felszínen 0.32 gauss). A bolygó forgástengelyének nagy hajlásszöge (28~48') miatt a mágneses tér nagyon gyorsan változik.

A Voyager-2 elôször a bolygó felôl érkezô periódikus rádiósugárzás formájában észlelte a mágneses teret. Az űrszonda áthaladt a lökésfronton, ami pajzsként áll a napszélben a bolygó elôtt és 38 órán át repült a mágneses térben.

A Neptunusz mágneses terének hajlásszöge nagy, és a megközelítés épp akkorra esett, mikor a déli mágneses pólus a Nap irányában volt. A Voyager-2 a magnetoszféra déli részén haladt át, ami jó alkalmat adott a kutatóknak, hogy megfigyeljék a mágneses térnek ezt a régióját.

Ezután összehasonlították a Neptunusz mágneses mezôjét az Uránuszéval, amelynek dôlésszöge a forgástengelyhez viszonyítva 56° és a középsô rész kiterjedése 7500 km körüli. Miután a Voyager-2 1986. januárjában elhaladt az Uránusz mellett, a kutatók a bolygót fordított irányú mágneses terret figyeltek meg, mint a Neptunusz esetében. Még nem találtak végleges választ erre, de úgy gondolják, hogy a nagy dölésszög a bolygók belsejében lévô áramlások következménye és nincs összefüggésben a forgástengellyel. A Neptunusz mágneses terének polaritása azonos a Jupiterével és a Szaturnuszéval, és ellentétes a földivel.

Az Uránusz és a Neptunusz mágneses tere (Laboratory for Atmospheric and Space Physics)

A mágneses térbôl következtetni lehet a bolygó szerkezetére és viselkedésére. A Földrôl figyelve lehetetlen pontosan meghatározni a Neptunusz forgási periódusát. A légkörben lévô felhôk nem követik pontosan a forgást, mivel ezeket fôként a nagy légköri viharok befolyásolják. A legjobb teleszkópokkal végzett meghatározás szerint a forgási idô 18 óra.

A tengely körüli forgási periódust a legpontosabban a mágneses mezô által keltett periódikus rádióhullámok segítségével lehet meghatározni. A Voyager mérte ezeket a rádióhullámokat és forgási idôre 16 óra 7 perc adódott.

A Voyager-2 a Föld sarki fényeihez hasonló aurórát észlelt a Neptunusz atmoszférájában. Mivel a bolygó mágneses tere összetettebb, az auróra egy nagyon bonyolult folyamat következménye. A bolygó bármely részén megjelenhet, nem csak a mágneses pólusok közelében. Erôssége kb. 50 MW (a Földön 100 GW).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...