Lomonoszov űrtávcső, a szovjet Hubble

Miért nem indított a Szovjetunió a Hubble-hez hasonló távcsövet? A válasz nem egyszerű. Egyrészt a szovjet űrtudományos program mindig a politikai és katonai elit szeszélyeinek volt kiszolgáltatva, másrészt a különböző tervezőirodák örökös harca sem vált a program javára.

Egy Araksz kémhold, a a tervezett Lomonoszov űrtávcső alapja (Novosti Kosmonavtiki)

Kevesen emlékeznek, hogy az NPO Lavocskin, a szovjet űrszondák többségének építője, a 80-as évek végén fejlesztett egy űrteleszkópot. A nagy orosz tudósról elnevezett Lomonoszov távcső a Hubble fiatalabb testvére volt. 5880 kg indítási tömeggel 2000 x 120 000 km-es elliptikus pályán keringett volna (a Hubble alacsony körpályán kering). A teleszkóp optikája egy 1.05 méteres főtükörből állt és egy 0.16 m-es segédtükörből, 50 méteres fókusztávolsággal. A két tükör közötti távolság 3.2 m, a látómező 6 ívperc átmérőjű. A távcső teljes hossza 9 m, fesztávolsága kibontott napelemtáblákkal 12 m. Nagy mérete miatt Proton-K rakétával indították volna.

A Lomonoszov űrtávcső (Novosti Kosmonavtiki)

A teleszkóp fókusz pozíciójának hibahatára 0.1 mm volt. Ezt olyan adaptív optikai rendszerhez használták volna, melyet eredetileg a kémműhold programhoz fejlesztettek ki. A teleszkóp alapja egy többcélú műszaki modul, amely tartalmazta a nyomás alatt lévő műszaki egységét. A MVM (Многоцеловой Высокоорбитальный Модуль) modul tömege 4.5 t, feladata az ellipszis pálya fenntartása valamint a pontos tájolás, az utóbbit nap- és csillagérzékelők segítségével. Az 1 t tudományos felszerelés főleg közeli infravörös tartományra érzékeny CCD kamerákból állt. A műszerek teljesítményének optimalizálásához -50°C és -30° között hőmérsékleten működtek volna. Ehhez a teleszkópot ellátták egy 0.8 m²-es hősugárzóval. Az adattovábbítás sebességét 100 kbit/s-ra becsülték. A Hubble-el ellentétben a Lomonoszov nem javítható utólag, ami azt is jelentette, hogy sokkal olcsóbb, mint amerikai megfelelője. Élettartamát 2-3 évre becsülték, ezért több ilyent indítottak volna néhány évente, tökéletesített műszerekkel. A Szovjetunió széthullása után a Lomonoszov projekt nyom nélkül eltűnt. De honnan is származott az egész? Ahogy az várható, egy ilyen összetett űreszköz terve nem spontán módon jön létre. A Lomonoszovnak érdekes háttértörténete van, ugyanis valójában az Araksz kémhold  civil változatának számít.

Araksz kémholdak (Araksz-P/N fent, Araksz-V lent) (Novosti Kosmonavtiki)

Az Araksz holdak felépítése jelenleg titkosított, de valószínűleg egy nagyobb főtükörrel (1.5 - 1.7 m, 27m fókusztávolsággal) és 7.5 t tömeggel rendelkeztek. Bár a felbontása nem túl nagy  (átlagosan 2-5 m, ellentétben a Kobalt holdak 30 cm-ével), sokkal tovább tartózkodhat a célpont felett mint az alacsony pályán lévő többi kémhold. 1500 x 2800 km-es ellipszis pályáról az Araksz egy 30 km széles földsávot fényképezett. A drága Araksz holdakat a Lavocskin építette. Ezek közül mindössze kettőt indítottak, a Kozmosz-2344 (Araksz-1, 1997. június 6.) és Kozmosz-2392 (Araksz-2, 2002. július 25.). A 90-es évek folyamán Arkon néven próbálták értékesíteni ezt a műholdplatformot. A program végéről szóló nemhivatalos információk ellenére az Araksz program valószínűleg még mindig tart.

Ritka fénykép az Araksz-1 holdról indítás előtt (Roskosmos)

A Lomonoszov nem az egyetlen teleszkóp, amelyet kémholdakból fejlesztettek. A Hubble űrtávcső felépítése is nagyon hasonlít a KH-11 Crystal/Kennan amerikai kémholdakra. A Crystal sorozat számára kifejlesztett technológiák nélkül a Hubble nagy valószínűséggel még évtizedekig nem jöhetett volna létre.

Egy KH-11 Crystal típusú amerikai kémhold, a Hubble űrtávcső elődje

Bár a Lomonoszovból nem sok maradt, az NPO Lavocskin az Araksz program számos technológiáját felhasználta a Szpektr-UV (WSO-UV, World Space Observatory Ultraviolet) ultraibolya teleszkóp tervezésénél. A Szpektr-UV 2015-ben Zenyit rakétával indul Bajkonurból.

A Szpektr-UV ultraibolya teleszkóp (NPO Lavocskin)

Eredeti cikk: El telescopio Lomonósov, el Hubble soviético