40 éve érte el a Marsot a Marsz-3

A szovjet Marsz-3 űrszonda leszálló egysége volt az első, amely sikeresen leszállt a Mars felszínére 1971. december 2-án. Öt hónappal korábban, 1971. május 28-án indult Bajkonurból Proton rakétával. A ejtőernyős légköri leszállás kevesebb mint 3 percet tartott. Landolás után elkezdte egy panorámakép adatainak sugárzását, melyeket a Marsz-3 keringő egysége továbbított a Földre. Az orbiter ugyanazon a napon állt pályára a bolygó körül. Az adatok sugárzása a felszínről 20 másodperc után váratlanul megszűnt, a rádióadó meghibásodása miatt.

A Marsz-3 a Mars felszínén (fantáziakép)

A Marsz-3-tól érkező jelek

A több naposra tervezett programban vizsgálták volna a légkör összetételét, a felszíni hőmérsékletet, légnyomást, szélsebességet és a felszíni kőzetréteg összetételét. A leszálló egység tartalmazta a Prop-M rovert is, amely egy 15 méteres kábellel csatlakozott a központi részhez A keringő egység több mint 8 hónapig működött.

Marsz-3 orbiter, lent a leszálló egységgel

A Prop-M rover

A Mars Pathfinder előtt az amerikai Viking szondákon kívül csak a Marsz-3 küldött a adatokat a felszínről, igaz, az amerikaiak a Viking-programig nem is kísérelték meg a leszállást.

A Marsz-3 keringő egysége:

1. A francia Stereo kísérlet antennája.
2. Irányított antenna
3. A leszálló egység a kúp alakú hővédő pajzzsal
4. Körsugárzó antenna
5. A hőszabályzó rendszer radiátorai
6. Napelemtábla
7. Hajtóanyagtartályok
8. Az automata navigációs rendszer szenzorai
9. Csillagérzékelő
10. Pályamódosító hajtómű
11. Műszertartály

A Marsz-3 lander leszállása

1. A lander leválik a keringő egységről. Utóbbi pályára áll a Mars körül.
2. Pályamódosítás
3. Belépés a Mars ritka légkörébe, a landert hővédő pajzs védi
4. A fékezőernyők leválása, kinyílik a főernyő.
5. Leválik a főernyő
6. A felszín elérése

A szovjet marskutató program

A szovjetek 1960. októberében két szondát indítottak a Mars felé, a Marsz 1960A-t és a Marsz 1960B-t. Egyik sem érte el a világűrt, megsemmisűltek az indításnál. 1962-ben három további szovjet marsszonda küldetése végződött sikertelenül. Kettő Föld körüli pályán maradt (Marsz 1962A és Marsz 1962B), egyel pedig a Marshoz vezető úton megszakadt a kapcsolat (Marsz-1). 1964-ben a szovjet Zond-2 sem jutott el a bolygóhoz.

1971-ben, kevéssel a Kozmosz-419 sikertelen startja után a Szovjetunió sikeresen indította útnak a harmadik generációs Marsz-2 és Marsz-3 szondát, közel egy évtizeddel a Marsz-1 után. A két szonda mindegyike egy leszálló egységet vitt magával. A Marsz-2 landere nem megfelelő szögben lépett be a Mars légkörébe, és becsapódott.

A Mars a Marsz-3 felvételén

Az 1971-es globális porvihar a Marsz-3 felvételén (tedstryk)

1973-ban a Szovjetunió további négy űrszondát küldött a Marshoz: A Marsz-4 és a Marsz-5 keringő egységek voltak, a Marsz-6 és a Marsz-7 elrepülő/leszálló egységek. A négy űreszköz közül csak a Marsz-5 volt sikeres, 60 képet küldött, mielőtt megszűnt a kapcsolat. A Marsz-6 lander leszállás közben küldött adatokat, de becsapódott. A Marsz-4 és a Marsz-7 nem találta el a bolygót, és elrepült mellette.

Korabeli film a 71-es szovjet marsszondákról (oroszul):


A Marsz-3 indulásának 35 éves évfordulóján megjelent cikk az Űrvilágon: Először a Marson: 35 éve startolt a Marsz-3