Miért volt szükség két évvel korábban elindítani a szondát, hogy most újra megközelítse a Földet? A válasz egyszerű. Jelenleg nincs akkora hordozórakéta, amivel közvetlenül a Jupiterhez lehetne küldeni egy 3.5 tonnás szerkezetet, mint a Juno. Az Atlas-5 csak fele akkora kezdőlökést adott a szondának, mint amennyire szükség lett volna, ezért a maradék energiát egy Föld melletti hintamanőverből nyeri. Ez kb. 26280 km/h plusz sebességet jelent, ami már elég a Jupiter eléréséhez. Nemrég jelent meg a Planetary Society blogján egy átfogó leírás a gravitációs hintamanőverekről.
Bár egy ilyen manőver a költségeket nem emeli, mégis van egy nagy hátránya: több évvel hosszabbítja meg a küldetés útját a célbolygó felé. A leendő amerikai szuperrakéta, az SLS sokat segíthet ezen. A külső bolygókhoz indított űrhajók több évtizedes bolyongását néhány évre csökkenthetné a célpont felé történő közvetlen indítással. Erről Jim Crocker, a Lockheed alelnöke beszélt egy hétvégi konferencián. Belső körökben már felmerült egy SLS-el indított Európa küldetés vagy egy anyagminta visszahozó küldetés a Marsra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése